Az meg úgy volt, hogy a gyerek nem hülye...

A gyermek maga a megtestesült naivitás. Az élet mérgei által meg nem rontott, hülyeségek által el nem butított, eredendő egyszerűség. Az "egyszerűség" szó LEGNEMESEBB értelmében. Akinek van gyereke, az tudja miről beszélek, akinek nincs, annak majd lesz. Legyen.

Szóval... mi, úgy családilag iOS rendszerű készülékeket használunk, így alakult. DE... ettől függetlenül volt már itthon HTC-s droid, meg S2, meg S3, meg S meg egyéb Samsungos nyalánkságok, Lumia 800, meg amit akartok... Ma egy 10.1-es Tab tölti nálunk az estét. Kikapcsolva.

Azok az idők már elmúltak, amikor egy-egy árammal működő készülék (akár ideiglenes) érkezése kapcsán  is beható tanulmányozás vette kezdetét, a bekapcsolástól a tűrésteszteken keresztül történő megismerése végett.

Érdekel, megnézem, pont. De a gyerek még nem "használt" droidos tabot, itt volt az ideje. Így, közeledve élete huszonnegyedik hónapjához, ez nem maradhat ki.
Jelentem kb 5 percig tartott. Nem mondtam neki, hogy ez most más, hogy ez most új.

Pár ikont már ismer, amit akar megtalál. Youtube megvolt, mozdulatokkal történő vezérlés nélkül.
Hiányzott neki. A Bogyó és Babóca nem megy, csak úgy egy mozdulattal teljes képernyőre, akkor az nem kényelmes. Igen, van a négy nyilas gomb. Ehhez legalább kétszer kell megérinteni a képernyőt. Aztán a vissza gombnál rezgett, ez zavarta. (teszem hozzá az iPad egyáltalán nem tud rezegni, ami szerintem nagy hiányossága, remek kis "force feedback" szerű kormány lehetne belőle akkor)

Kb. 5 perc után mondta, hogy Apa, mászik, tőtő... Ez azt jelentette: Apa, a másikat, ami a töltőn van.

Lehúztam a 6%-ra feltöltött iPad 2-t a töltőről, átadtam a gyereknek, elhúzta rajta az ujját, és használta.
Mint az élet legtermészetesebb dolgát. 24 hónaposan.

Tartott kb 15 percig a 6 százalék, ami elég is volt neki egy napra, és mentünk fürödni, az Androidos Tab pedig vissza a csomagba.

Nekünk nem kell...